2.évad 5.rész

Egy kis el szöveg. Nem a jó, nem a boldogságot akarok nektek megmutatni. Ha nem az ÉLETET másik oldalát . Hisz minden  éremnek kér oldala van. Ez esetben: Boldogság-szerelem-Happy End
Másik oldal: Szakítás-halál-kín stb. de ebből is lehet Happy End ha tudjuk érteni és felhasználni  minden dolgot ami szembe kerül velünk.Ebben a történetben az életet írom le! Pusz: Dorka ja és  látjátok, hogy nem szoktam cserézni mivel csak olyan blogot teszek ki ami tetszik és  ő kért fel :P 

Jessica szemszöge:

Anyuval mindent megbeszéltünk az elejétől kezdve. Elmondta, hogy miért nem támogatta a kapcsolatom de végül azt mondta, hogy az én döntésem és gratulált, hogy egybe keltünk. Örülök neki, hogy jött segíteni. Elmondtam neki, hogy miért van még bent Anna. Nagyon szomorú lett de azt mondtam élvezzük ki a helyzetet.

-Na és mióta vagytok bent?-kérdezte anya.

-Már több mint 1 hónapja!-válaszoltam.-De ma haza mehetünk!-mosolyogtam.

2 hónappal később:

-Harry hol van már megint?-kérdeztem aggódva miközben Annát öltöztettem.
-Tegnap óta nem láttam!-értetlenkedett Annie.
-Este sem volt itthon!-kezdtem pánikólni.
-Felhívom Zayn-t!-vette elő telefonját Annie.


Harry szemszöge:

-Na kit látnak szemeim Harry régen láttunk!-üdvözölt a csapos.
-Én is titeket!-pacsiztam le a srácokkal.
-Akkor szokásos?-kérdezte Greg.
-A legerősebbet!-csaptam az asztalra.
-Haver mi a baj?-kérdezte miközben töltötte nekem a Jack's Daniel
- Tudod azt hittem, hogy ha gyerekünk lesz akkor sokkal jobban fogunk egymáshoz kötődni de ahelyet Jessica rám se szar csak Annával van elfoglalva de még akkor is ha alszik!-ittam már a harmadik pohár "üdítőt"
-Ember házas vagy meg ott a gyerek is és még csak húsz éves vagy!-nézett rám óriási szemekkel Greg.
-A gyerek miatt házasodtunk!-nevettem fel kínosan.
-Héj Harry gyere játszani új játék!-ordíbált ide Josh.
-Vigyázz ne csinálj olyat amit megbánsz!-nézett rám Greg. Bólintottam egyet és leültem a fiúkhoz.
-Akkor fogadjunk ha nyerünk adsz egy sört és egy körre a feleséged!-nevettek fel egyszerre. Gondolkoztam és bele mentem.
-Ember....te vesztettél!-dadogott Josh, majd minden elsötétült.

Külső szemléltető:


Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Harry aznap mikor élete szerelmét játszmába adta nem volt magánál így nem tudta mily végzetes dolgot tesz. Jessica barátnője Annie megtalálta a bárban Harry-t de inkább Zayn-hez vitte mint, hogy Jessicához.


Egy hét alatt a történet teljesen átváltozott. A boldogságból válás indult, a szerelem az utálat váltotta fel. Harry mikor rá jött tettére próbálta kimagyarázni a helyzetet de nem sikerült. Jessica és lánya Anna leköltöztek egy darabig anyukhoz. Annie nem akarta egyedül hagyni barátnőjét így velünk ment amit Zayn nem akart de megértette. Két héttel később Annát megműtötték ami sikeresen fejeződött be.

Harry szemszöge:



A sírás a vereség elismerése.Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.Ahhoz, hogy tisztán lássunk, először el kell sírnunk a könnyeinket.A vécé egy jó hely sírni. Ott minden kijön, és tényleg megkönnyebbülsz.Az emberek végül mindig csak maguk miatt ejtenek könnyeket. Még ha úgy is tűnik, hogy valaki más miatt sírnak, valójában csak azért sírnak, mert képzeletben megtapasztalják a másik fájdalmát.A könnyek megtisztítják a lelketek ablakát.A könny nyári zápor a léleknek.Azért sírtunk, mert elvesztettünk valamit, és kaptunk valamit cserébe. És azért, mert elveszíteni és kapni valamit egyformán fájdalmas. És mert tudtuk, mit vesztettünk el, de még nem tudtuk szavakba önteni, mi az, amit kaptunk.Azért sírtunk, mert elvesztettünk valamit, és kaptunk valamit cserébe. És azért, mert elveszíteni és kapni valamit egyformán fájdalmas. És mert tudtuk, mit vesztettünk el, de még nem tudtuk szavakba önteni, mi az, amit kaptunk.Azért sírtunk, mert elvesztettünk valamit, és kaptunk valamit cserébe. És azért, mert elveszíteni és kapni valamit egyformán fájdalmas. És mert tudtuk, mit vesztettünk el, de még nem tudtuk szavakba önteni, mi az, amit kaptunk.

Jessica szemszöge:

A csalódások valójában csak erősítenek. Színesítik az utat, és megmutatják a saját erődet. Azt, amiről néha megfeledkezel, azt, amit néha figyelmen kívül hagysz.Fogadsz egy kapcsolatra, megbukik, továbbállsz egy következő kapcsolatra, az is megbukik; lehet, hogy a veszteség nem a két negatív összege, hanem a tét sokszorosa. Legalábbis így érződik. Az élet nem csak összeadás és kivonás. Van, hogy a veszteség, a kudarc halmozódik, sokszorozódik.Ha nagyon nagy bajban vagy, ha nagyon nagy szükséged van arra, hogy valaki segítsen rajtad, akkor az embereknek mindig más dolguk van. Hiába mondod, hogy neked nem kell egyéb a világból, csak ez. Hiába ígérsz oda mindent a segítségért: nem kell az embereknek a minden. Senkinek sem kell az a minden, amit cserébe fölkínálsz azért az egyért. Csak egy egészen kevés valami kell, és más dolguk van.Mi lehet undorítóbb annál, mint hogy  becsap valakit, akiben olyannyira megbízol benne, hogy még csak nem is kérdezel semmit?Megeshet, hogy valaki, akit szíved mélyéből szeretsz, megbánt vagy csalódást okoz neked, és akkor minden túlontúl bonyolultnak vagy egyenesen értelmetlennek tűnik majd. De soha ne feledd: minden véget ér egyszer, és semmi sem marad változatlan... Minden egyes nap új kezdetet rejt, és nincs olyan szörnyű sötétség, amelynek a végén ott ne pislákolna a remény. Hisz a remény hal meg utoljára.

-Anya!-ordibáltam. A fájdalom át járta a testem de legjobban a gyomrom fájt. Nem jött senki se a segítségemre. Ott voltam a hálószobámban közepén a földön várva a reményre, meny utoljára hal meg......

A tűz hőségben születik és füstben és fényben azzal táplálkozik ami épp útjába kerül.Megbánás nélkül magával ragad mindent amit csak akar. Nem ismer kegyelmet. Borzasztó szépségű. Egy szem pillantás alatt életeket változtat meg és amint megérint  már sohasem leszel a régi. Már régóta vártam, hogy besétáljak a tűzbe.Hogy lássam az ajtók mögül kítörő szépséget, hogy megérintsem az ajtót, hogy érezem a mögötte lévő "bestiát", és hogy kinyissam, ki engedjem. Iszonyú ereje van.Az első találkozásom a tűzzel egy nyári éjszakán volt tizenkét évesen. Fejfájásra ébredtem akkor láttam meg a táncoló lángokat szüleim szobájában , a szobámmal szembe.Egyszerűen  csodaszép volt. Akkor ott helyben döntöttem mi lesz.

-Hölgyem!-kapott fel egy tűzoltó és egy maszkot tett számra. Friss levegőt szívhattam be. Lassan felkapott ölébe és az ajtó felé vezetett. Élek és ez a lényeg jelent pillanatban. Már akkor éjjel is sejtettem, mikor megláttam a tűzoltókat. Hihetettlen volt. A házunk porig éget de akkor is csodaszép volt. Mintha szikrát gyújtott volna bennem. Mindenütt lángok, vad gyilkos karok, mintha megállt volna az idő. És kezdődött életem új története. 

-Gyorsan a mentőhöz!-ordibálták az emberek össze vissza. A tűzet mindig a sőtétség követi. És reggelre  a  házunk egy sötét romlet. Ott nőttem fel, azon a padlón tanultam meg járni.

-Anya apa!-kezdtem ordíbálni.

-Nyugodjon meg hölgyem!-nyugtatott a mentős. Vissza tértek az emlékek.Eljön az idő, amikor mind halottak leszünk. Mind. Eljön az idő, amikor nem marad ember, aki emlékezzék, hogy léteztünk, vagy arra, hogy fajunk bármit is csinált. Senki sem marad, hogy emlékezzék One Directionra vagy Kleopátrára, pláne rád. Elfelejtenek mindent, amit tettünk, építettünk, írtunk, kigondoltunk és felfedeztünk. Ha az emberi feledés elkerülhetetlensége aggaszt, annyit javasolhatok, ne törődj vele. Isten a megmondhatója, mindenki ezt teszi.Az emlék többnyire emlékezetem egyik távoli sarkában honol. Mint messzi felhő. De időről időre a kis felhő megnő, és beborítja az egész eget.

Külső szemléltető:

Jessica anyjának háza leégett. Annie testét tűz megégette így kórházba került. Anna és Molly-nak semmi bajuk nem esett. Jessica emlékei vissza tértek kiskoráról. Így hát eldöntötte, hogy túl lép Harry-n és pusztítani fogja a csodaszép "karokat" melyek elpusztították Jessica otthonát. Hisz családjának az jelentette a mindent és most ki tépték szívüket.Értelmet adott mindennek számára. Tudta, hogy mindent rendbe tud hozni. És olyan akart lenni, mint a "megmentője".

Jessica szemszöge:

Tudtam, hogy bármilyen gyönyörű a tűz a harag színe és a  gyűlöleté.Bár már akkor tudtam volna, amit most, hogy egyes tüzek tovább dacolnak más más tüzek és ÉN nem félek tőlük.