2.évad 9.rész

Nagyon jól estek az előző kommentek, ezért nem zárom be a blogot^^Jaj hát igen ezt nem említettem, azéárt nem említettem mert ha említem akkor mindenki komizik meg minden de persze 5 percre mindenki lusta 1 tetszik kommentett dobni^^ Pár embernek azért van ideje írni és nekik köszönöm (név szerint: Az elöző részhez komiztak a  drágáim^^)


" A napok változnak, az emberek is változnak. Bíztam benned, de néhány dolog sohase változik"

Jessica szemszöge:

Már épp félúton tartottam, mikor eszembe jutott, hogy kéne a táskám, így hát vissza fordultam aminek nem örültem de ilyen az élet teli szerencsétlenséggel. Leparkoltam a  ház előtt, majd gyorsan berohantam. Felmentem a lépcsőn és benyitottam a szobámba...

Harry szemszöge:

Nézegettem  a Jessica-val közöm emlékeinket, amiről persze nem is tudtam, amikor Jessica benyitott. Lefagyva ültem a kezemben  a levél  és a doboz volt.

-Te mit csinálsz?-nézett rám Jessica.
-Öm!
-H..a..rry!-észrevette, hogy mit csináltam. Nem szóltam semmit, csak néztük egymást. -Utálok, miért nézted meg hisz megígérted, hogy nem nézel bele!-sírt. Nem akartam sohase, így látni de megint én miattam sírt. Olyan hülye vagyok.
-Sajnálom!-csak ennyit tudtam ki nyögni.
-Ezt sohase fejeltem el!
-Sajnálom Jessica, csak kíváncsi voltam, hogy mit rejtettél el előlem!
-Hagyjuk!-fogta meg a táskáját, majd kivíharzott.(Zene)
•
-Fiam mondok valami fontosat, minden megszeget ígéret egy összetört szív, ezt jegyezd meg!-apám mondatát, soha nem fogom elfeledni. Aznap megígértem, hogy sohase fogok ígéretet szegni, lám most is azt tettem.Most már mindegy, ha haza ér biztos vagyok benne, hogy bármit megteszek amit ő kér. Bármit.

Jessica szemszöge:

Fájt, amit Harry csinált. Bíztam benne, hogy nem fogja megnézni a dobozt de még is  megnézte. Ez olyan elszomorító dolog, hogy nem is volt már kedvem dolgozni menni.
-Hello!-rontottam be a tűzoltó szállásra, majd levágtam magam a kanapéra.
-Huh ma valaki bal lábbal  kelt fel!- nevetett egyet Bo és leült mellém. Nem érdekelt a további mondandója így behunytam a szemem és próbáltam aludni.

[Álom]

Elköszöntem, majd elindultam haza felé biztos, hogy már Harry otthon van. Az út felénél jártam mikor megállt mellettem egy fehér busz és kinyílt. Nem tudtam egy szót se kinyögni mert, már a  buszban voltam a többi nők (?) között. Mindenki csak sírt, senki se fogta vissza. Oda hajoltam a mellettem ülő nőhöz aki kívételesen nem sírt, csak nézet nézet mintha misem történne semmi.
-Hol vagyunk?-kérdeztem.
-Piacon!-lefagyva ültem vissza. Most már megértettem miért sírnak.
**
Vagy félórát utaztunk, mire végre megálltunk. Lehetett hallani, hogy két férfi veszekszik, majd felnyílik az hátsó ajtó, majd ott van ő aki elrabolt Bo.

-Ááá!-ébredtem fel.
-Minden rendben?-jött ide Harry.Nem nagyon érdekelt, hogy összevesztünk, kellett nekem egy jókora baráti ismétlem baráti ölelés.
-Mi-mi történt?-néztem rá az ölelés után.
-Bo hozott haza, mert elaludtál és csurgott rólad a víz, itthon meg folyamatosan ordíbáltál, hogy Ne!-magyarázott. Lassan felálltam, majd bementem a hálószobába és magam után zártam az ajtót. Harry próbált bejutni de most épp kell nekem egy kis csönd.
-Én ezt nem értem?-hangosan kezdtem gondolkodni.- Hogyhogy nem ismertem fel rögtön, hisz hogy lehet ilyet elfelejteni?!. Félek, hogy a bosszú miatt jött vissza.Azt, hittem meghalt mikor fejbe vertem egy vas csővel. Ez olyan igazságtalanság. Harry és én elridegültünk  egymástól, Annával már nem is törődünk pedig a szülei vagyunk és aki régen elrabolt az visszatért, hogy cafatokat csináljon belőlem. A legrosszabb, hogy most Annie Zayn-el vannak nyaralni úgyhogy ő kilőve mivel nem akarok bele zavarni, mert Zayn mondta, hogy megkéri Annie kezét és én ebbe nem akarok bele rondítani. Anyának meg nem merek szólni a történtekről.
-Jessica!-hallottam meg az ajtó túlfelén álló Harry hangját.-Beszélnünk kell
-Rendben!-ennyit a magányos percekről. Kimentem a szobából, majd együtt leültünk a konyhai asztalhoz.
-Mond!-fordultam felé.
-Nehéz kimondani de én már nem érzek irántad semmi!-ez volt ilyen nehéz kimondani?!
-Én se érzem azt a szikrát!-néztem rá.
-Akkor szakítunk?-tért a lényegre.
-Szakítunk!-sóhajtottam. Lehet, hogy azt mondtam amit hallani akart de én még mindig szeretem. Szeretem ahogy lágyan megcsókol, ahogy mindig felvidít.
**
-Elváltatok?-hülledezett anyám.
-Most nem lehet a gyerek miatt!-válaszoltam.
-Szívemen hordom sorsotokat de érzem, hogy Harry még szeret és vissza jön!-ölelt meg.
-Jó lenne!-öleltem vissza.

Annie Carmen szemszöge:

-Miért nincs itt térerő!-néztem körbe.
-Annie nem azért jöttünk, hogy Jessicáékat zaklassuk!-fordult felém Zayn aki épp a kulcsokat kérte a  szálláshoz.
-De érzem, hogy baj van!-vágtam zsebre a telefonom.
-Életembe még nem láttam szerelmesebb párokat mint Harry-t és Jessicát!-jött mellém, majd súgott valamit a portásnak és elindultunk felfelé.
-Meny csak!-engedett előre, én meg persze bementem. A szóba nagyon szépen nézett ki. Igaz, az már megdöbbentő, hogy a  vízen van. Életemben először most vagyok Bora Borán de imádom.
-Nagyon szép!-néztem körbe, majd megálltam Zayn-nel szemben.-Szeretlek!-suttogtam de nem csókoltam meg, csak a  szép barna szemeit néztem amik gyönyörűen csillogtak.
-Jó nem bírom tovább!-nézett rám bocsánat kérően.-5 perc és jövök!-ez kicsit furcsálottam, hisz azt hittem hogy megfog csókolni. De hát ha nem hát nem. Leültem az ágyra és vártam.
-Annie!-térdelt le ellém.- Annie Carmen hozzám jössz?-nyitotta ki a kis dobozt. Erre nem készültem fel. Felálltam.
-Sajnálom én én!-néztem rá. Szemei már is tudták a választ vagyis Nem.-Nem!-mondtam ki végül hangosan.
-De miért?-nem bírkozott meg a válasszal.
-Félek, hogy elhagysz!
-De nem hagynálak el!
-Tényleg?-hülye vagyok amiért megkérdeztem.
-Tényleg!-attól még, hogy nem mosolygott láttam rajta, hogy alíg bírja vissza fogni a röhögést.
-Akkor hozzá megyek!-ugrottam nyakába de azért remélem nem fog elhagyni.