2.évad 10.rész

Köszönöm az előző részhez szánt komikat meg a mostanihoz is ^^ Itt a kövi rész jó olvasást!^^


~Ha elvesztünk valakit, az egyenlő a szívből kitépet kis darabkából~           

>>Zene<< Annie szemszöge:

Négy hónap múlva
Június

Néha, az emberek  úgy akarja mesélni a  történeteket, mintha meg se történt volna, mintha egy kitalált történet lett volna. De a valóság nem egy mese ami mindig happy end-ben végződik. Akár akárjuk akár nem elkel fogadnunk.
-Egyáltalán figyelsz rám?-nézett rám Zayn.
-Tudod amióta..!-kezdtem bele.
-Kincsem!-fogta meg a kezem.-Megfogják találni!-nézett a szememben. Zayn hangja kicsit megnyugtatott, de még így se tudtam figyelni.
-Nem fog menni!-fakadtam ki.-Addig nem fogok hozzád menni amíg nem találta meg a  rendőrség!-álltam fel és bementem a szobámba. Van egy kis rész ahol mindenféle kép található. A legtöbb rólam és Jessicáról van ahogy bulizunk. De aztán van azon kívül Mark-kal, Jack-sonnal akivel már nem tartom a kapcsolatot, ha jól tudom Jessica sem. És ott, igen akkor eltört a mécses. Hirtelen felszabadulás megfogtam a közelemben lévő keretben lévő közös képünket Jessicával és hozzá dobtam a falhoz. Zayn futott be. Tágra nyilt szemekkel figyelte a produkciómat. Tudta, hogy miért akadtam ki. Négy hónap azért kicsit se sok, és rólam tudni illik, hogy Jessica a  legjobb barátom és nélküle alighogy bírnám ki.
-Bíztos, hogy elő fog kerülni!-jött mellém és megölelt. Most sokkal jobban esett ez az ölelés, mint egy csók, vagy egy óra dumálás.
-És ha nem fog élni?-dünnyögtem a vállába.
-Nem így kell hozzá állni!-simogatta a vállam.

Harry szemszöge:

Életemben nem éreztem magam ilyen elveszettnék. Ugyan azok az ismerősök, zenék, táncok még is elveszettnek érzed magad. Nincs itt az a  személy mely számodra sokat jelent aki miatt élsz aki miatt reggel felkelsz.
-Találtak valamit?-törtem meg a kínos csendet.
-Annyit sikerült végre kiderítenünk, hogy a város környékén szállhattak meg!
-Köszönöm!-néztem fel.  Négy hónap után már ez is sokat jelent. Az első napokban fittyet hánynak, hogy elrabolták a lányt akibe végülis szerelmes vagy. A második napokban ráállítanak az ügyre egy rendőrt és letizztázzák azzal, hogy "ennyit tehetünk". Aztán jön a  harmadik nap amikor már kutyák is  a szerelmed keresik, és akkor rá jössz, hogy két napot basztál el és hallgattál a rendőrökre. Abban a két napban, már egy kínai büfé kukájában lehet. És akkor belegondolsz, hogy kit veszítettél el.  Fontos számodra ez a személy, bármit megtennél érte, akár magadat is oda adnád érte.

Jessica szemszöge:

Félig holttan feküdt Bo a földön, körülötte minden hol a vére csurgott. Hogy tehettem ilyet?. Szorongva dobtam a földre a gyilkos fegyvert. Gyorsan az ajtóhoz siettem és mint az örült rángatni kezdtem. Zárva..Halk morgásra lettem figyelmes. Baszki ébredezik. Gyorsan az ablakhoz futottam ami háleluja nyitva volt, csak nem számoltam azzal, hogy lekell ugranom.
-Megvagy!-ordíbálta Bo, majd vissza rántott és fejbe vágott valami vassal.

Bo szemszöge:

Lassan másztam be az ablakon ne hogy meghallják, hogy itt vagyok. Csendben lopakodtam az ágy mellé, majd gyorsan a szájára tettem egy altatóval befújt kendőt. Remélve, hogy senki nem hall, gyorsan az ablak felé vittem és átmásztam végül beültettem a  kocsiba.


Mivel itt a suli idő ezért lassabban jönnek majd a  részek. Jó sulit kívánok^^ :3 <3